HU - Mircea Albuțiu 2020 elején, az Atlanti-óceán portugál partvidékén (Nazaré és Faro között) készült képein az ember hiánya nyomasztó. A portugál tájakat feszültséggel tölti meg ez az antropikus hiány, de a sós levegő, az óceáni szellő - és végsősoron az ember és a civilizáció közelsége által is - megszelídülnek. A képek diszkrét tájakat tárnak elénk, világok és tengerek széleit, kommentárokat, melyek a múltról, az (át)változásról, a jövőről, az emlékezetről, különböző nyomokról és a felejtésről szólnak. A portugál part szellője Mircea Albuțiunál a disztópia levegőjét hordozza. Olyan, mintha a világ, ahogyan ismertük, traumát szenvedett volna el, és a művész mindazt próbálná dokumentálni, amely a hamarosan bekövetkező káoszban még megindító lehet. "Vonzott ez az emberektől üres táj. A képek hangulatát a képkocka és a változékony idő adja, amelyet igyekeztem kihasználni" - Mircea Albuțiu. A művész 35 miliméteres analóg fényképezőgépekkel, valamint középformátumban fotózott. A panoramikus képeket Hasselblad XPAN-nal készítette, amely egyetlen kioldásra két képkockát exponál. Mircea Albuțiu (sz. 1968) független fotós, dokumentumfilmeket készít.

AUDIOGRAFII de Noiseloop Studio Expoziție de arte digitale interactive și participative având ca scop stimularea empatiei sociale. Publicul este invitat pe rând și individual să descopere galeria imersivă, să interacționeze de la distanță și pe mișcare cu instalația multimedia, sunt invitați să spună, opțional, o poveste. Aceste memorii vor fi prelucrate ulterior sub forma unui colaj audio-vizual care va fi postat atât pe paginile noastre de social media cât și pe site-ul oficial. https://www.facebook.com/noiseloopstudio https://www.instagram.com/noiseloopstudio https://www.noiseloopstudio.com

In today’s world, humanity lost its connection to what’s called natural. We live under the tyrannical rule of advanced technologies and contemporary ideological trends. As a result, we become unnatural, even false. We became objects and puppets. This image of man is rendered in my paintings - characters that are easily recognized and identified. That’s a body, but no longer a human. It has no flesh, only shapes, that give us the feeling of alienation and undermine the things that make us human. Instead of skin we have a dry, mask-like cover. It is lifeless and deprived of nerves: it doesn’t hear, it doesn’t speak, it doesn’t see. The gaze doesn’t reflect light, it only absorbs it. It doesn’t confront, just stares blankly. Through the lenses of the fashionable selfies of our age, we stare into a nihilistic inner self: the negative faces, the portraits and the fake smiles.